Az éjszakák eléggé kitolódtak, ezzel pedig egyenesen arányosan a reggeli felkelés is. Fél 9nél előbb márnem riadok, a legtöbb meetingem leghamarabb 9-kor kezdődik. A mai nap is hasonlóan borongósanindult aztán valamiért jó kedvre derültem, hosszú napok után. Már az előző posztokban is érződött,…

Talán így tudom megfogalmazni, milyen egyedül a karantén itthon. Nem írtam lassan egy hete, eléggé besüllyedtem mélyre. Nem tudom, hogy azért, mert egy fájós térd miatt nem tudok sportolni, “teljes értékű” lenni, vagy pedig azért, mert a régi hipohondriám előjött és tombol. De lehet inkább az, hogy…

És egy újabb hétfő. A torkomat a második kellemes Tennessee Fire mardossa, azért őszintén szólva simán lecsúszna egy harmadik is, a háttérben üvölt a One Republic-tól a Good Life. Ez lehetne irónia is, de végülis egész szerencsések vagyunk, nekünk legalább van fedél a fejünk felett, mit mondjon egy…

Azért nem írtam az elmúlt pár napban, mert egyre mélyebben vagyok. Ez a 17. nap az új, nem éppen szerethető életünkben. Néha tényleg úgy érzem, azért kaptuk ezt a vírust a sorstól, hogy kicsit ártértékeljük az életünket, megtanuljunk örülni, visszahúzódni, kevésbé impulzívan létezni, talán a…