Az éjszakák eléggé kitolódtak, ezzel pedig egyenesen arányosan a reggeli felkelés is. Fél 9nél előbb már
nem riadok, a legtöbb meetingem leghamarabb 9-kor kezdődik. A mai nap is hasonlóan borongósan
indult aztán valamiért jó kedvre derültem, hosszú napok után. Már az előző posztokban is érződött, hogy
eléggé bedepiztem. Összejött minden, az egyedüllét, a melóban a feszültség, a magány, a fizikai tünetek,
szóval már eléggé rég, kb 10 napja éreztem magam boldognak. (az a jó benne, hogy bár a mély depire
hamar képes vagyok, bármikor tudom magamat apróság miatt is boldognak érezni magam). Ezek az apró
újra feltűnő boldogság percek pedig teljesen feldobtak. Mitől is éreztem magam boldognak ma? A rossz
lábam már kevésbé fájt – ellenben elkezdett a másik de ez már vicc ezen röhögtem :)) az elmúlt év
legjobb rántottáját csináltam reggel – tudjátok, amikor olyan kis fluffy lesz az egész. Ejjj, de nagyon
boldog lettem tőle! Ezután a kedvenc GAM kollégámmal volt egy callom, aki lelkes, inspiratív, húz
magával, feldob és mivel Cotsworts-ben lakik, ami a Holiday óta a kedvenc filmem, megígérte hogy küld
képeket a környékről. Végre volt kedvem tevékenynek lenni, gondolkodni előre, az alap személyiségem
ilyen. Úgy döntöttem nem spórolok, és nap közepén a kedvenc drága Body Shopos tusfürdőmmel
kényeztettem magam és még egy arcpakolás is kificcent :))) a legjobb most következik… nem, nem a
por májgaluska leves, amit 10 éve nem ettem, és most rájöttem, ennek meg volt az oka!!! Múlt
hétvégén kitakarítottam a teraszt, és most fogtam kiültem a kis székembe miközben sütött a nap….
Ultimate boldogság! Becsuktam a szemem, égetett a nap, csicseregtek a madarak és itt már egész nyálas
lesz lassan ez az egész, de felmelő volt az egész! Picit szabad, picit nyugodt, picit mint régen. Nem
éreztem a nyomást a mellkasomban, csak voltam!
Igaz amit egyszer egy barátnőm / mentorom mondott, végtelenül bölcs lány: ha lent ülsz egy gödör
alján, jó ha vannak fent és nyugtatnak, hogy minden rendben lesz, és várnak, de fel húzni nem tudnak
amíg te fel nem állsz. A legjobb, amit tehetsz, tapicskolsz a szarban odalent, sajnálod magad, tombolsz,
sírsz, bámulsz magad elé, aztán fogod magad szépen, leporolod a sárt, felállsz, és kinyújtod a kezed és
megindulsz. Én remélem most eltapicskoltam már a legtöbb időt odalent, és most, hogy leporoltam
magam, megindulok!
Sok mindent megfogadtam, mit csinálok másképp és mit fogok csinálni, ha ezen túljutunk, de mivel
minden napra kell egy poszt, ezt máskor fejtem ki! :)