Azért nem írtam az elmúlt pár napban, mert egyre mélyebben vagyok. Ez a 17. nap az új, nem éppen szerethető életünkben. Néha tényleg úgy érzem, azért kaptuk ezt a vírust a sorstól, hogy kicsit ártértékeljük az életünket, megtanuljunk örülni, visszahúzódni, kevésbé impulzívan létezni, talán a legegyszerűbben megfogalmazva: élni és élni hagyni. A másik oldalon a magamfajta extrovertált embernek ez felér egy büntetéssel, és pont a napokban láttam több közösségi oldalon is felvillani a következő kis szöveget, teljesen igaz, mert én sem vagyok oké:

Próbálok rendszert kialakítani, de az órát már nem húzom fel. Viszont kiderült, hogy az ájfonban van alvás funkció, ami halk, kellemes dallamok duruzsolásával kezd el ébreszteni, lágyan a megjelölt időpont előtt, nem úgy mint a csörömpölő hangú, agresszív ébresztőm a régi szép időkben, szigorúan 5.45-re húzva. Most az alvás funkció hétköznapokon 8.00, hétvégeken 10.30. (ma és tegnap is délben keltem), őszintén szólva kurvára hiányzik a csörömpölés, meg hogy összerakjam a kis edzős tatyimat, amin alig lehet behúzni a cipzárt, annyi minden szar van belegyömöszölve, és retiküllel, laptoptáskával meg a nagy zsákkal leegyensúlyozzak a kocsimhoz. Ágyban kávé már alapsetting, utána ráérős reggeli. Aztán munka, már amennyi akad. Délben edzés. Közben általában megérkezik a home office ebédmenü, naponta 2500 Ft nekem és Gábornak, egész jó áron van és még finom is, van háromféle opció:classic,fittness és vega. Így a hétközbeni főzést offoltam, maximum a vacsira korlátozódik, már amikor nem rendelünk. Mert a Wolt azért nagy kísértés, pláne, hogy most egy csomó olyan étterem is fent van, akik amúgy nem lennének. Utána egy óra kádban fetrengés borral, rosszabb esetekben whiskeyvel kísérve, esetleg mindkettő, majd vacsi a kanapén, szaftos ételnél jobb napokon az asztalnál. Ezt követi a kanapén döglés szar pizsi versennyel megspékelve, egy második italt elszopogatva, most épp Billions-t darálva. (persze közben húzunk le mindent Ncore-ról is, és korrekt módon seedelünk is, hogy mindenkinek jó legyen) 11 körül jön a napi 1-2 csésze frissen forrázott, mézes gyömbértea, hogy legyen valami baciellenes megmozdulás, na meg szeretjük is. Tegnap gombócot éreztem a torkomban, szóval belecsavartunk egy teljes citromot is, csodákat művel, bár a gombóc szerintem a szorongás testi megnyilvánulása. Aztán bealvás a kanapén, 2-3 körül meg alvajárós fogmosással egybekötött ágybaköltözés. Aztán új nap virrad és repeat. 

A hétvége nem telt túl jól,17 nap összezártság két erős személyiségű, skorpió csillagjegyű, extrovertált saleses esetében elég durva outcome-ot tud generálni, elhihetitek. Pénteken Zing-es burgert rendeltünk, mocsok sok krumplival, nagyon sok kalória volt, nagyon leszartam és nagyon jól esett, a stressz meg a pihenőnap nélküli mindennapi edzés amúgy is jól szinten tart. Tegnap már délelőtt ugattunk, utána elmentünk duzzogva sétálni, majd azon is összevesztünk ki menjen be a boltba, ahonnan a kedves férjem Jalapeno paprikákkal felszerelkezve jött ki, éreztetve, ő azért szeret, mert Jalapeno Popperst akar csinálni valamelyik nap. Hazatérve már annyira elegünk volt egymásból, hogy 8 nap után kimentem és futottam egyet. (egész héten bent edzettem) Isteni volt, ahogy a nap simogatta az arcomat és róttam a kilómétereket, persze azóta várom, mikor jön ki rajtam a vírus. (alig találkoztam emberekkel és mindenkit 2m-re kerültem, de akkoris) Mindenütt azt írják, kint szabad edzeni, remélem tényleg így van, és ez nem az utolsó futásom volt. Sport kapcsán még annyi, hogy mikor pénteken felpoppolt a reggeli HVG push notification a kijárási korlátozással már tudtam, hogy kell egy kardióeszköz, hiszen ez a tilalom előszobája: így megrendeltem egy spinning bringát, remélem éppen béke lesz itthon, és akkor talán a kedves férjem összeszereli, ha nem, akkor megvan a progim újabb két napra, mert rendkívül nagy balfasz vagyok az ilyen feladatokban. És már előre félek, hogy fogjuk kibírni, hogy az amúgy sem nagy lakásban még kevesebb lesz a helyünk, de elvileg nem foglal olyan sok helyet, szóval optimista vagyok. :) (vagy eladom neki majd ruhaszárítóként vagy szobainasként, ha épp nem használom)

Szombaton felfedeztem, hogy a Bortársaság fenn van Wolton, először kiléptem az appból, miután két kedves barátnőm is megerősített abban, hogy jelenleg a mának élni a legjobb stratégia, meg is rendeltem gyorsan a csak a fehér válogatást, így este a Shakshukához már egy isteni Bott Frigyes Gránum csúszott lefele.És még van 5 abból a válogatásból...feels like heaven. (Szerintem utána majd azért megnézzük a rozé és a vörös válogatást is, végülis júniusig még annyi este van...meg nappalok)

És éjjel átállítottuk az órát is, ma már sokáig lesz világos, tragikus. A teraszos, kiülős szezon itt a lakásban kezdődik, tartok tőle, a nyár is, még jó, hogy van légkondink. Ma megérkezett a Tesco is, három hete rendeltünk egy nagy adag bevásárlást, ami tök jó, hiszen nem kellett elmennünk egy hipermarketbe vásárra vinni a bőrünket, de a lakás tárolókapacitása is határához ért, így óriási vita lett az újabb 16 tekercses wc papír csomagból. A délutánt én a hálóban bőgéssel, a férjem a nappaliban videójátékozással töltötte. Én utána mérgemben lenyomtam egy edzést is. Este még azon is összevesztünk, hogy a hites uram szerint a kézmeleg víz forró, és leégette a kezét, nem kommentálnám, ha ennek egyszer vége és túléltem, extra figyelmet fogok fordítani az énidőre. Aztán volt egy videocallunk egy nagyon kedves barátunkkal, aki rávilágított, milyen rohadt szerencsések is vagyunk, hogy itt vagyunk egymásnak, mert ő például pár híján egyedül bekkeli ki ezt az egészet a harminc m2-es lakásában, legjobb pajtása egy üveg ital, egy cigi és a Netflix. (igaz állítólag a Telekom is vegyvédelmi kezeslábasban ment ki bekötni az új netet, pusztulásra megérett a világ) 

Most hétfő reggel van, és mindjárt agyvérzést kapok az e-mailektől, ez legalább kicsit hasonlít egy normális napra.