Ennyi ideje vagyok home ofiszban. Szigorúan véve talán ennyi ideje veszem tényleg komolyan ezt a vírust. Amikor azt mondtam, hogy szeretnék végre kicsit Home ofiszban dolgozni, nem így gondoltam, ezt üzenném az univerzumnak... és ma már még 10 hétről beszéltek a cèges konferencián (ami skypen volt…

Nekem elsőre Jack Nickholson jutna eszembe a “lesz ez még így se” című filmből, aki minden emberi interakció után új szappannal kezet mos (ez mondjuk most éppen stimmel), az evőeszközt maga viszi az étterembe, tuti 90 fokon mossa a ruhákat (mondjuk most ez is stimmel. Oké, neki van némi mániákus…

Tényleg fárasztó hipohondernek lenni, nem csak magaddal szemben az, hanem mindenki mással, aki körülötted él. Most nem bontanám ki, milyen, amikor már annyira felőröl egy beképzelt diagnózis, hogy másra sem tudok gondolni, de aki valaha átélte, pontosan tudja, hogy elementáris erővel tud földhöz…

Második napja migrénem van, tegnap persze még azt hittem ez a vírus előszele, mivel kettőt tüsszentettem is este és az orrom is folyt kicsit, de mikor ma megláttam, hogy havazik, a dolgok új értelmet nyertek. Azért ez is mennyire szürreális, március 23-án kavargó hóesésben nézek ki az ablakon,…