Nekem elsőre Jack Nickholson jutna eszembe a “lesz ez még így se” című filmből, aki minden emberi interakció után új szappannal kezet mos (ez mondjuk most éppen stimmel), az evőeszközt maga viszi az étterembe, tuti 90 fokon mossa a ruhákat (mondjuk most ez is stimmel. Oké, neki van némi mániákus énje, ugyanakkor eszik, ugyanugy dolgozik, vonalra nem lép. huh, okés, nem vagyok még Jack Nickholson!

A hipohonder gyakorlatban sokat aggódik, aggódik azon a betegségen ami meg sem történt, analizálja magát, betegségeket keres, hogy aztán féljen tőle - de aztán előre (még létezése előtt) már megoldási lehetőséget is gyárt előre. Jó barátja a webbeteg, hoxa.hu, és az a kérdezz felelek oldal. Mármint mesélik!

Egy gyakorló hipohonder rendelkezik a legtöbb alap diagnosztikai kórra saját, bejáratott dokival, mindennel csúcsa egy megbizható, minden nap rendelő háziorvos, akit mobilon is lehet érni! Mármint így képzelem.

A hipohonder szótól azt gondolnánk, van vmi stiklije az ilyen embereknek, pedig csak felkészülnek minden egészségügyi eshetőségre otthon, munkában, nyaraláson, út közben, céges úton, kivetítve ezt családra is. Mármint én így fogalmaznám meg. HA hipohonder lennék.

De minden fóbia kulcsa, ha felismered magadban (nem a kórt...) szóval én vagyok én, gyógyult stagnáló hipohonderke.

A mostani helyzet számunkra egy kifeszített élethelyzet. Alapvetően mindenkinek egy mentális játék, a legstabilabb kalmopyrin rajongó is tuti vett már c vitamint és mossa a kezét dettollal, mégis, ha valaki még inkább hajlamos félni, és fél a biztonságos játékzóna (mindenre van egy orvosom eset) elhagyásától, annak ez odavág.

Szinten tartjuk magunkat gyógyszer készlettel, reggeli vitamin desszertekkel, dettollal és maszkkal, de a nap végén gondolkodunk azon, hogy biztos minden okés e.

Egy migrén ma már tünet (régen agyrák vagy sztroke volt), egy torokkaparás gyanús, az orr folyás jelzés. Vagy sem?

Számunkra én úgy hívnám ezt a játszmát, hogy advanced level.

Egyet ígérhetek, gyógyszer tőlünk jut másnak is! :)