avagy budapesti hétköznapok a pandémia kellős közepén

Koronakrónikák

Koronakrónikák

Hagrus: 03.24.

2020. március 24. - fuf87

Tényleg fárasztó hipohondernek lenni, nem csak magaddal szemben az, hanem mindenki mással, aki körülötted él. Most nem bontanám ki, milyen, amikor már annyira felőröl egy beképzelt diagnózis, hogy másra sem tudok gondolni, de aki valaha átélte, pontosan tudja, hogy elementáris erővel tud földhöz vágni egy-egy ilyen nap, szóval három napja fejfájásra kelek. Nyilván nem normális, hogy 20 fokos hőingások vannak, amit a józan eszem tud, hogy valószínűleg ez a jelenség háttere, de mégis ott motoszkál a fejemben, mi van, ha ez koronavírus? Bár akkor már harmadik napja kezelem magam ibuprofénnal sikeresen. Ritka esetben orrfolyás is jelentkezhet, nos nekem minden este hat és nyolc között folyik az orrom menetrendszerűen, és tegnap mintha a torkom is kapart volna. Utóbbira gyorsan ittam egy jó combos whiskey-t az esti filmezés közben, el is múlt.

Minden este lejátszom a fejemben forgatókönyvet, mi lesz ha elkapom, és én vagyok a hatból az egy, akinél eldurvul. Aztán beveszem a leszarom tabit. A barátnőm szerint éppen a szorongásos fázisban vagyok, és majd kijövök a gödörből, félek, hogy nem, és elég ramaty lesz nyárig így létezni. Ma a napi operatív törzs meetingünkön (tényleg ez a neve) egy Kübler-Ross görbén kellett szemléltetnünk a jelenlegi idegállapotunkat, szürreális volt, mint egy csoportterápia a csapattal, de jónak találtam. Jó volt kicsit kivesézni a dolgokat a többiekkel. Ti hol vagytok most?

Ami engem illet kétfelé bontanám: munka terén frusztrált vagyok, itt még nem értem el az alját a történetnek, hiányoznak a tárgyalások, meetingek, hogy személyesen tudjam érvényesíteni az érdekeimet és gyarapítani a GDP-t. Magánéletileg a depresszió E vagy P betűjénél tartok, és el sem tudom képzelni, mi lesz nyárig. És várom az experimental fázist.

Ma lázasan kutatni kezdtem valami ürügy után, miért is lehetne elhagyni a lakást. Rájöttem: ha ilyen sok front lesz, meg fogom enni az összes Algoflex Forte-t, ami a kedvenc gyógyszerem fejfájás és másnaposság esetén (lássuk be az utóbbi is elő fog fordulni párszor az elkövetkezendő időkben), és hát a Saridon is jó dolog, és abból sincs sok, szóval elbaktattam a közeli gyógyszertárba. Eredmény: 2 doboz Algoflex és 2 doboz Saridon, ne változtassam meg a blog címét egy fájdalomcsillapítófüggő elmélkedéseire? Utána bementem a kisboltba, mert banánkenyeret szeretnék sütni , így vettem pár banánt, utána 2 kör a Blahán kocsival, mert néha járatni kell azt is, na hát úgy értem haza, mint akit kicseréltek – a dolgok tényleg felértékelődnek „fogságban.”

Estére a műköröm válság is megoldódott, rendeltem magamnak itthonra egy kezdőszettet, így legalább ez idő alatt is tudok manikűrözni, megtanulom, hogy kell, találok egy újabb többórás elfoglaltságot, ha meg vége a járványnak eladom és szépen visszatérek a kedvenc körmösömhöz. Emellett eldöntöttem, hogy leporolom kedvenc Duolingomat és folytatom a spanyoltaunlást, amit autodidakta módon még tavaly kezdtem el év végén, nagyon jól is ment, csak lusta módon leálltam vele, itt az alkalom, hogy folytassam. Talán ha több célt adok a napoknak, hasznosabban és gyorsabban tudom eltölteni a karanténból visszamaradt napokat. Jó lenne látni a végét, akkor tuti csinálnék countdown naptárat és mindennap húzogatnám a piros ikszeket.

Sorozatajánló: Billions S01

A bejegyzés trackback címe:

https://koronakronikak.blog.hu/api/trackback/id/tr9415552712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása