Ma 40. napja, hogy megváltozott a világ, amiben élünk. A mi kis országunkban, amiről két éve a mexikói tengerparton megkérdezték az amerikai koktélpajtásaim, létezik ilyen tényleg?  Budapest, az meg hol van? Bezárt minden, lekorlátoztak minket, nem megyünk relatíve sehová, a nappalaink és az éjszakáink az 55m2-es belvárosi lakásra korlátozódtak. (de ide legalább szállít mindenki, aki számít) Amit, ha ennek vége, eladunk. És kiköltözünk valami olyan helyre, ahová még szállít a Wolt, de lehet kertünk. Ahol kergethetjük egymást. Hogy amikor ez a rémálom visszatér, hasogathassunk fát, vagy csinálhassak konyhakertet. Még tudnám tetézni...

Úgy elrepültek a napok, hogy észre sem vettem. Repetatív. Ez rá a jó szó. Igyekszem egy napi rutint kialakítani, mert különben totális céltalanság lenne. De így is van olyan, amikor egy farmerhez sincs kedvem, jöhet a slampos szürke melegítőnaci, meg egy fehér top. A minap véletlenül kinyitottam a gardóbom üzleti felét, meglepődtem, hogy mennyire trendi és menő ruháim vannak, csak éppen sehová nem tudom őket felvenni. Elég furcsa lenne feszülős miniruhákban vagy kiskosztümben fogadni a tesco-s futárt, vagy a zöldségellátmányt. Bár tudjátok mit? Ha valaki tavaly azt mondta volna, hogy egy év múlva ez lesz, pofán röhögtem volna és megkérdeztem volna mit szívott? És van még esetleg belőle?

Mindent egybevetve kezdek hozzászokni, hogy most erre kell berendezkedni, már nem dühöngök minden nap, és nem sírok, csak heti kétszer. (Ebbe nem számolom bele, ha látok egy Qatar-os cargo gépet leszállni egy videón és elképzelem, milyen lesz újra a non EU zónában Cafe Freit venni, és Gáborral összeveszni, melyik irányba húztam a cipzárt, miközben kezdjük a beszállást Ázsia felé...) 

A hadigazdálkodást és az online rendelést tökéletes szinten űzzük, persze ehhez elengedhetetlen az anyagi jólét, ez esetünkben adott, amiért nem lehetek elég hálás. Ahogy a fizikai állóképességért, és az egészségért sem. Igaz utóbbiakért minden nap teszek, legalább egy óra masszív edzéssel, és kurva sok vitaminnal. A kiszámítható konyhai működést még gyakorolnom kell, mert jelenleg háromféle főétel áll rendelkezésre vacsorára, de legalább van miből választani.

A szociális életünket már teljes természetességgel űzzük a skype, facetime, messenger, zoom kombón, ami eleinte életidegen volt, az most kisujjban van. Pénteken sikerült is ordenáré módon berúgnunk a kollégákkal, megittünk egy üveg vodkát. Jól esett, akkor és ott. A másnapot ne emlegessük. Személyesen lehet durvább lett volna. 

A lakást múlt hét kedden hagytam el utoljára, elmentem autókázni, meg liszteket venni a Szafi boltba, hogy legyen "alibim." Jövő hétfőn végre okkal hagyhatjuk el a lakást, fel kell rakatnunk a nyári gumikat a céges autókra, Gábor direkt a legtávolabbi szervízt választotta a városon belül, imádtam érte :)

Filmek szintjén minket most valamiért a havas táj nyugtat meg, így tegnap Arctic és Cold Pursuit volt a menü, ajánlom mindkettőt. (Ha retró érzés hiányozna, hétvégén megnéztük a Sziklát és az Úszó erődöt is.)