04.02: A huszonkettedik nap itthon. Néha már nem tudom, hogy milyen nap van, de fejlődtem annyit, hogy már nem olvasok napközben híreket a vírusról, mert nincs hozzá kedvem, ellenben esténként, amikor már van valami alkoholos ital a kezemben, akkor ráveszem magamat és "csemegézek" a napi sajtóból. Nem nézem meg a "Cilis" sajtótéjékoztatót, mert rosszul vagyok az inkompetenciától, ami pofán vág minden egyes alkalommal, ahol látom eme remek törzset máködés közben. Van, hogy még jobban elkeseredem, van hogy nem hat meg, van hogy szétrobbanok a tehetetlenségtől. Ma már olyat is hallottam, hogy októberben jön a 2. hullám, vagy hogy addig áll helyre minden...mindenki csak találgat, de igazából az a benyomásom, hogy ennél nagyobb bizonytalanságban már nem is élhetnénk. Mégis vicces figyelni saját magamat, ahogy alkalmazkodom. Ahogy igyekszem elfogadni a helyzetet, és beletörődni, hogy nem fogok idén tavasszal ügyfélhez menni, nem lesz csapatépítő, nem fogok kiülni bruncholni egy teraszra vagy világmegváltó beszélgetéseket folytatni a barátnőimmel egy-egy jó hely teraszán, nem fogok hazamenni vidékre a szüleimhez, nem megyünk ki az erdőbe futni a kutyával, nem fogok kimenni jövő csütörtökön a reptérre és elrepülni San Franciscoba - most már nem dühöngök ezeken a dolgokon, csak hátradőlök és elengedem. Mert ez most a lecke, nos a COVID 19 nem lesz a kedvenc tantárgyam, bízom benne csak elméleti jegyes, és nem lesz belőle gyakorlat.

A hét felfedezése: 5 év után ez lesz az első húsvét, amit itthon töltünk, és nem nyaralunk majd éppen. Idejét nem tudom, mikor főztünk utoljára sonkát, és zabáltunk tormát, tojást, sonkát és kalácsot. Idén végre nem egy reptéren locsol meg Gábor a dury free-ben, az élet apró örömei :) Ha már kajáról van szó, mindketten nagyon szeretünk jókat enni, és ma rábukkantam egy oldalra, ahonnan lehet jóféle háztájéki cuccokat rendelni, mint sonka, boldog csirkék által tojt tojások, hurka, házi torma, házi májas meg minden ilyesmi.

Egy szomszédunkkal is szóba elegyedtünk, aki orvos, azt mondta szeptemberig ne tervezzünk semmit, ez szíven ütött, befordított. Úgy becsiccsentettünk utána, hogy megcsináltuk a WC papír challenge-t is, melynek lényege: 14 tekercset kell egymásra rakni függőlegesen, miközben plankelsz. 

Pénteken a barátainkkal skype ittunk, és kitaláltuk, hogy a karantén arra is jó lehet, hogy az összes olyan gusztustalan piát elfogyasszuk, amik évek óta a szekrényekben, spájzakban árválkodnak, és persze foglalják a helyet, ami ezekben a vészterhes időkben családi viták elkerülésére lehet alkalmas, ha felszabadul és véletlenül túl sok mindent rendeltél online, és a férjed próbálja elrakni:)

04.09: Eltelt egy hét, és annyit hullámoztam, hogy nem volt kedvem kiposztolni semmit. Most optimális esetben a Lufthansa Frankfurt-San Francisco járatán ülnék, és az lenne  alegfőbb baj, hogy szokás szerint az ablaknál pöffeszkednék, és mivel bőszen rendelnéma  gin tonikokat, Gábor és a mellette ülő ismeretlen utas tuti idegbajt kapnának, hogy mennyit járok ki mosdóba, nyújtózkodni, szerintem amúgy simán megkapnám a "legtöbbet pisilt az atlanti átkelés során" díjat is :) ehelyett: itthon ülök, csütörtök este van, én pénteknek érzem, még nyitva a laptop, dolgozom. Tervezgetem, hogy este talán hajat mosok (wellnessnek minősül), és lehet egy fürdősót is felpattintok, feltolok egy laza sminket, és felöltöm a szexi jelmezem is talán, már igazán rámférne egy dirty este. Rögös volt az út eddig a felfogásig.

Áttekintve az elmúlt hetet: hétvégén kislisszoltunk a Dobogókőre, terápiás volt, csupa nagybetűvel, 6 kilómétert bandukoltunk az erdőben, alig láttunk mást, max 5 embert rajtunk kívül, csiripeltek a madarak, isteni friss levegő volt, a versenybringások úgy tekertek fel a hegyi úton, mintha nem lenne holnap. Szóval semmi nem emlékeztetett arra, hogy éppen összeomlik a világunk. Egymáshoz is alig szóltunk, csak próbáltuk beinni ezt a miliőt, hazafelé megálltunk még bográcsos kaját venni az út mellett, otthon élveztük a füstös ízeket, mintha csak vidéken bográcsban főtt volna a családnál.

Vasárnap egy vitázós nap volt, eddigi kapcsolatunk mélypontjaként aposztrófálnám, brutális veszekedés volt, én végigbőgtem a napot, este ennek kösönhetően olyan migrénem lett, hogy sok hét után ez volt az első nap, amikor nem fogyasztottam szeszes italt, reméljük nem az utolsó :) Miken tudunk összevesznI? Egy fürdőben hagyott neszesszer, egy ferdén álló villa vagy kés, egy laptoptöltő. Hiába, a rend fontos dolog, pláne a kábelek esetében, ha hétfőn, szerdán és pénteken hajnalban körbemegy a robotporszívó - szerintem Gábor jobban szereti, mint engem :D Amúgy szerencsére ő is kiborított 1 kg cornflakes-t este 11-kor, nagyon vicces volt, ahogy nyaltuk fel,  természetesen én kaján vigyorral (végre egyszer nem én voltam a béna) majd közölte, micsoda szerencse, hogy ezt nem én borítottam ki. Péntektől keddig amúgy Hunger Games 4 részét zúztuk b, ha film kellene.

A 4 napos hét relatíve gyorsan eltelt, próbáltam dolgozni, edzeni és békében ellenni. Néhány szösszenet a hétről:

Rájöttünk, hogy a gangra ki lehet tenni a cuki, piálós kisasztalt, két székkel, és délután idesüt a nap is, így többször kiültem dolgozni, kávézni, és jól esett. (tegnap rájöttünk, hogy vettünk anno 20 m láncot is, lakattal, hogy ki tudjuk láncolni, arról inkább nem beszélnék, ez miért az ágyneműtartóból került elő este 10-kor)

A cég már fizet azért, hogy legyen nekünk online elérhető általános orvosi, vagy pszichológiai konzultáció, amit egy remek és korrekt kezdeményezésnek tartok, és megnyugtatja parás kis lelkemet. És már székeket is haza lehet hozni az irodából, ha beállt a derekad :D

Megérkeztek a diétás lisztjeim és a táplálékkiegészítőim, mindkét csomagot ki tudtam úgy pakolni, hogy Gábor callban volt és nem figyelt, így nem kaptam megróvást, miért vettem megint mindenféle csodát, amúgy ténlyeg rendeltem férfiaknak való multivitamint is, szóval egy szót sem szólhat. Holnap érkeznek a múlt héten rendelt háztájéki motyók, már alig várom :)

A tegnapi nap legizgalmasabb része az volt, hogy kimerészkedtünk az Aréna Tescoba este 7 körül. Szigúrúan ffp2-es maszkokban, gumikesztyűben, kézfertőtlenítővel, célirányosan. Nem voltak vészesen sokan, hamar végeztünk. Mégis olyan volt, mint egy kalandtúra. Bár izgalmas volt, féltem. Hogy ki köhint, ki jön túl közel, jó hipohonderként természetesen már várom a tüneteket. (remélem nem jönnek)

A hétvégére amúgy megérkezik a spinning bringám is, aminek a férjem is örülhet, lesz mit összeszerelnie :) (remélem nem csak az első nyitható ajtóig hozzák, mert akkor ki fog nyírni)

Dióhéjban ennyi voltam mára, maradjatok otthon a hétvégén és semmiképpen ne menjetek piknikizni a sok feláldozható idiótával!!!