avagy budapesti hétköznapok a pandémia kellős közepén

Koronakrónikák

Koronakrónikák

Pocika 04.11

2020. április 13. - fuf87

Amikor 2020 hajnalán január 1-én koccintottam erre az évre, megfogadtam h idén tényleg én leszek az első és a magánéletemre helyezem a hangsúlyt. Erre mi lett? A koronakrizis kozepén végül visszajöttem egy időre anyámékhoz a gyerekkori szobámba.... erre mondják, hogy mission incompleted:)

Pedig volt itt minden mi szem szájnak ingere: önfejlesztés, családállítás, salsa tanfolyam, edzés, magassarkú viselése, a munkát nem tudtam lejjebb adni - így kicsit össze is csúsztak a dolgok a fejemben. No de gondoltam február végén, újrakezdés megint, jó lesz ez.

Aztán jött a koronavírus és borított mindent. Salsát, tornát, önfejlesztés és a magassarkút (praktikusan vettem egy piros túsarkút tavaszra, hogy majd abban parádézok az irodában - most csak remélhetem, hogy idén még felveszem, és nem mackónadrághoz otthon magamnak:).

Az elején roppantmód sajnáltam magam, mélyen tapicskoltam a depresszió előszelében: ezt is egyedül élem át, senki nem ölel meg éjjel, hogy minden rendben lesz, a hetek csak telnek, én öregszem, a biológiai óra ketyet, úristen mi lesz a sok tervvel amivel révbe akartam érni - mondjuk 16 éve tervezem ezeket szóval nem értem miért pár hónapon gondoltam, hogy múlik minden. A magány szar, de végülis ahhoz is hozzászoktam már.

Aztàn egy este jött az isteni szikra felismerés: értem én, hogy a szinglik húspiaca most döglődik, de egyszer vége lesz ennek így vagy úgy. Akkor pedig akár újra is lehet kezdeni az ismerkedést! Sőt, ha a sok kiéhezett szingli beindul, lesz itt hunger games!

Mi lenne ha ugy fognám fel, hogy soha nem várt “csodaként” megkaptam pl én azt hogy türelmi időben felkészülhetek? Lehet tornázni itthon is, már ha épp nem legyalulom a térdem! Figyelhetek magamra es a családra, hogy aztán már másra figyelhessek. Az hogy haza jöttem a szülőkhöz úgy is felfoghatom, hogy visszaléptem 16 évvel ezelőttre - karmikus tisztulás. Másrészt olyan régóta élek egyedül, hogy nem is baj, ha megtanulok együttélni “emberekkel”, így ezt is szokom:)

Lehet csak menekülési elmélet, de tessék itt egy felkèszülési idő, hogy mire megindul a hunger games, ne rajtam múljon a siker! Táncolni meg megtanulhatok párosban is majd a Budapest Parkban:)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://koronakronikak.blog.hu/api/trackback/id/tr7615610046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása